A Magyar Ateista Társaság blogja

Ateista forradalom

Blaszfémia és ateofóbia

2019. január 04. - Waldi!

2pch9h.jpgA rabszolgatörvény ellen kibontakozott, másképpen O1G tüntetésekkel szembeni kormányzati propaganda egyik központi eleme, hogy a FIDESZ-KDNP politikusai kereszténygyűlölőnek próbálják beállítani a tüntetőket, akik nem tisztelik se a kereszténységet, se a keresztény szimbólumokat, se a karácsonyt, se kis Jézust, se a betlehemi jászolt, se az adventi elcsendesedést - mindezt néhány, a livestreamben elhangzott kiabálásra, illetve a Kossuth téri szánkók pár ember által elkövetett meggyújtására alapozva.
Bízzunk benne, hogy egyetlen kormánypárti politikus sem gondolja azt, hogy tényleg a kis Jézuska hozná karácsonykor az ajándékokat, mivel pedig az ajándékhozó kis Jézus sem valóságosabb, mint a Télapó, így viszonylag nehéz lenne meggyalázni. (Egyébként Jézuska történtben a legviccesebb az, hogy alig 500 éve Luther Márton találta ki, akinek, mivel nem ismerte el a katolikus szenteket, így Szent Miklós helyett szüksége volt egy új ajándékhozóra. Szóval a jézuskázó katolikusok teológiai értelemben egy református fikciót fogadnak el.)
Miközben a FIDESZ-KDNP a politikailag korrekt beszédmód elleni küzdelem élharcosa Magyarországon, mégis politikai korrektséget követel az általa a politikai porondra berángatott kereszténységgel szemben. Természetesen ez a fajta tabusítás egy meglehetősen erkölcstelen, és manipulatív  igény, hiszen általa a FIDESZ-KDNP lényegében támadhatatlanná válik – azonban ha a FIDESZ-KDNP a politikai rendszert, melyben élünk, némi vargabetű után, a NER (Nemzeti összefogás rendszere), majd illiberális demokrácia után most régivágású kereszténydemokráciaként határozza meg, akkor maga teszi a támadások kereszttűzébe a kereszténységet.
Az európai civilizációt, mely a hellén-római hagyomány, a zsidó-keresztény gondolatkör, a felvilágosodás, a szekularizáció, a humanizmus, a racionalizmus és a modern tudomány oszlopaira építkezik, Orbánék egyszerűen keresztény civilizációnak próbálják beállítani, szándékosan figyelmen kívül hagyva, hogy az európai civilizáció sokkal inkább a kereszténység ellenében, mint annak köszönhetően jött létre.
Hányszor halljuk azt, hogy ateistaként mi nem nyilatkozhatunk meg a keresztény erkölcs, helyesebben a humanista erkölcs kérdéseiben? Mintha Jézusban kellene hinnie valakinek, hogy eldönthesse, hogy mi az emberséges viselkedés a hajléktalanokkal, menekültekkel, fogyatékosakkal, melegekkel, nőkkel vagy elesettekkel szemben. Hányszor halljuk, hogy az ateisták  nihilisták, erkölcstelenek, boldogtalanok; vagy éppen hogy az ateizmus betegség...
És itt fel is merül a következő kérdés: társadalmilag elfogadott, hogy az emberek a vallást, a hitet tabunak tekintik, így míg például egy laposföld hívő szabadon kifigurázható, a fiatalföld hitet (az „elméletet”, miszerint a Föld 6000 éves, összhangban a Biblia időrendiségével) nem illik kétségbe vonni. De Kásler Miklós védelmében is elhangzott kereszténydemokrata politikusoktól, hogy az ellenzék fejezze be az „élcelődést” Kásler hajmeresztő kijelentésein.
Tehát jelenleg a társadalom elfogadja azt a narratívát, hogy a vallás, a hit nem támadható; hogy a vallás az erkölcs forrása; hogy a hívők mind jó emberek. Továbbgondolva: ezt még a nem hívők egy része is elfogadja – hasonló „védelem” az ateistákat, nem hívőket nem illeti meg – sőt. A papok, keresztény közéleti személyek bármiféle nyilvános ellenhang, ellenvetés nélkül nevezhetik irracionálisnak, erkölcstelennek, nihilistának, betegnek az ateistákat. A baloldali sajtóban, nem hívő emberektől is sokszor hallunk olyat, amikor a „vallásos”-t, a „hívő”-t az erkölcsöség szinonimájaként használják. A keresztények adakozóbbak, békésebbek, hűségesebbek... De még a bűnelkövetők esetében is (gondoljunk csak a lúgos orvosként elhíresült Bene Krisztiánra) gyakran mintegy az ártatlanságuk bizonyítékaként, de legalábbis bűnösségük ellenpontjaként említik a keresztény hitüket.
Ismert szociológiai tény, hogy az elnyomott kisebbségek tagjai tudat alatt maguk is elfogadják a többségi társadalom rájuk irányuló, negatív sztereotípiáit.  Amikor egy kísérletben résztvevőknek különféle etnikumú emberek képeit mutatták, nem csak a fehérek, de az afroamerikaiak is jobban megijedtek az afroamerikai „potenciális bűnelkövetőktől”. Vagy gondoljunk csak arra, hány szőke hajú nő mesél és oszt meg mosolyogva szőkenős vicceket… Vajon mi ateisták mennyire tudjuk függetleníteni magunkat ránk vonatkozó előítéletektől?
A „régimódi” kereszténydemokráciában az ateisták egyre inkább kimondottan másodrendű állampolgárnak számítanak. Nem keresztényként az alkotmány szerint nem vagyunk nemzetmegtartó erő. Nem lévén vallásosak, a mi hagyományainkat nem becsüli az alaptörvény. A mi kultúránkat nem védi az állam. El kell viselnünk a keresztény istent az alaptörvényben, kereszteket lógatnak állami ünnepeken a parlamentre, de még a tűzijáték során is kereszt formában reptetik a drónokat.
Évente százmilliárd forintokat ad az ateisták pénzéből teljesen átláthatatlanul az állam az egyházaknak, határon innen és túl. A szekuláris értékeket tudatosan tiporja páros lábbal az állam; a világnézetileg semleges oktatás rohamléptekben szorul vissza, a gimnáziumok többsége már egyházi kézben van. A Magyar Tudományos Akadémiát és a tudományegyetemeket gazdasági megszorításokkal fojtogatja az állam, megsértik az autonómiájukat, elüldözték a CEU-t. A kereszténykonzervatív ideológia szemében szálkát jelentő gender szak megszüntetése után csak tippelhetjük, hogy melyik szak lesz a következő. Az evolúcióellenes, ősrobbanásellenes kirohanások után az evolúcióbiológia és az asztrofizika szakok esetében rezeg a léc, bár Kásler doktornak a Gödel tételt érintő okfejtése alapján a matematikusok sem alhatnak nyugodtan.   
Ateistaként az igazságon kívül kevés fegyverünk van az elnyomóink elleni küzdelemben. Nincsenek nagy, jólszervezett érdekvédelmi szervezeteink. Ateista hangok alig jelennek meg a közéletben. Ha változást szeretnénk elérni, akkor ezen kell először változtatnunk, hiszen az ateizmus hátrányban van a szervezett vallással, egyházakkal és a politikai kereszténységgel szemben. Az egyik hatásos fegyver éppen a humor, a nevetségessé tétel- az elnyomottak nem mondhatnak le az elnyomók kifigurázásáról, kinevetéséről. Éljen az istenkáromlás, éljen a blaszfémia!

A bejegyzés trackback címe:

https://ateistaforradalom.blog.hu/api/trackback/id/tr1014535300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.