Ha Plantinga a legnagyobb élő teológus, milyen lehet a többi?
2020. május 29. írta: Waldi!

Ha Plantinga a legnagyobb élő teológus, milyen lehet a többi?

Az alábbi poszt a Kálvinista Apologetika oldalán megjelent, Nagy Gergely által írt „Evolúciós érv a naturalizmussal szemben | Hogyan cáfolja az evolúció az ateizmust?” posztra reakcióként született.
Hogy is néz ki az Alvin Plantinga által felállított érvelés?

1, Kiinduló feltételezés: tegyük fel, hogy a naturalizmus igaz.

2, Ha a naturalizmus igaz, akkor az irányítatlan evolúció szintén igaz.

3, Ha az irányítatlan evolúció igaz, akkor annak a valószínűsége, hogy a hit-alkotó kognitív képességeink megbízhatóak, vagy nagyon alacsony, vagy ismeretlen mértékű. Tehát ha a naturalizmus igaz, akkor annak a valószínűsége, hogy a kognitív képességeink igazak alacsony vagy meghatározhatatlan.

4, Ha a 3. premissza igaz, akkor minden hitem számára létezik egy defeater (mivel minden hitem a hit-alkotó kognitív képességeim hatásának eredménye, és észszerűtlen valamiben hinni akkor, ha annak az esélye, hogy az a hit megbízható módon alakult ki vagy alacsony vagy meghatározhatatlan).

5, Ezért, a naturalizmusba vetett hitem számára is rendelkezem egy defeaterrel (hiszen minden hitem számára rendelkezem defeaterrel, és a naturalizmus is egy ezek közül a hitek közül).

Az érvelés lényegében azt mondja, hogy mivel az emberi elme és az érzékszerveink kifejlődése során a szelekciós szempont a túlélés, és nem az igazság megismerése volt, így ha az evolúció igaz, akkor nem bízhatunk az érzékszerveinkben és a kognitív képességeinkben, míg ha az ember kognitív képességeit (és az érzékszerveit) egy isten hozta létre, akkor ő biztos volt olyan kedves, hogy az igazság megismerésére alkalmas elmét és érzékszerveket adott nekünk.

Nagy Gergely amellett érvel, hogy az érzékszerveink által alkotott modell a valóságról illúzió:

„Persze azt gondolnánk, hogy evolúciós szempontból annak az élőlénynek lenne a legnagyobb esélye a túlélésre, ami megbízható kognitív képességekkel rendelkezik, tehát a legtöbb meggyőződése igaz. Éppen ezért pedig az evolúció olyan képességeket fejlesztett ki bennünk, melyek az igazság megismerésére vannak tervezve.

Azonban az a gondolat, ami szerint az evolúció az igazságot ismerő organizmusoknak biztosít előnyt, több problémát is felvet.

Először is az, ami evolúciós szempontból „hasznos” a túlélésünk kapcsán, nem feltétlenül „igaz”. Lehet valami „hasznos” úgy, hogy nem „igaz” – és mégis segíti a fennmaradásunkat.

Ilyen, evolúciós szempontból hasznos, de nem igaz meggyőződésünk az, hogy a színek léteznek. A természetben ugyanis nem találunk színeket, a tárgyak mindössze különböző hullámhosszon verik vissza a fényt, amit az agyunk alakít át színérzetté. Tehát például a fa levelei ősszel nem azért vörösek, mert vörös színt sugároznak, hanem azért, mert elnyeli az (ember számára) látható fénytartomány minden frekvenciáját, kivéve a piros érzetet keltő frekvenciákat. Egy tárgy színének észlelése tehát szubjektív élmény, nem pedig a tárgy fizikai tulajdonsága.

A színek tehát pusztán „hasznos” modellek, amik kizárólag az agyunkban léteznek, a természetben viszont nem. És ha az agyunk ezt teszi a színekkel – tehát egy hasznos, de nem igaz modellt alakít ki az evolúció során – akkor miért ne tehetné ugyanezt a meggyőződéseinkkel? Az ismereteinknek vagy meggyőződéseinknek nem kell feltétlenül „igaznak” lenniük, elég ha hasznos modellek, amik úgy fejlődtek ki, hogy pusztán azt higgyük róluk, hogy igazak, de valójában nem azok, pusztán a túlélésünket segítik.”
Ebben tökéletesen igaza van, hiszen bár az érzékszerveink fizikai mennyiségeket mérnek, az agyunkban a valóságnak csak korlátozott modellje, reprezentációját jön létre. Az alma pirossága, a paprika csípőssége, a madárcsicsergés kellemes mivolta nem az adott jelenségnek a tulajdonsága, ezekhez az észlelő is kell. Az evolúció olyan érzékszerveket adott nekünk, amelyekkel még éppen elboldogulunk, de melyekkel nem vagyunk képesek felfogni a valóságot. Nem érzékeljük a neutrínókat, a rádió, a mikrohullámú röntgen, gamma-sugárzást, nem látunk bele a testekbe, nem  észleljük a gravitációs hullámokat. Nem jelentett volna evolúciós előnyt, ha kilométeres érzékszerveink fejlődtek volna ki, ha észleljük a gravitációs hullámokat, azzal sem nem jutottunk volna több ételhez, sem nem menekültünk volna meg több ragadozó elöl a szavannán.
Az érzékszerveink, az észlelt adatokat feldolgozó agyi területek költséghatékonyan működnek, úgy szelektálódtak, hogy a természetben segítsék a túlélésünket, de számtalan optikai illúziót, érzéki csalódást fedeztek fel a kutatók.
Az alábbi videó azt mutatja, hogy mivel a szemünk megbízhatóbban detektálja a zöngés és zöngétlen magánhangzókat, mint a fülünk, ezért az agy egyszerűen felül írja, amit a fül hall.

Hasonlóképpen az ember gondolkodása, kognitív képességei sem hibátlanok. Ha az emberi agy nem költséghatékony, ámde időnként hibás eredményt adó megoldásokkal dolgozna, akkor egy kisteherautón férne csak el és egy kisebb erőmű kellene a működtetéséhez, ami nyilván nehezítette volna túlélésünket a szavannán.

A szakemberek számtalan kognitív torzításra derítettek fényt.

Ezek után nyilván senki sem lepődik meg, hogy az emberiségnek hiába nőt folyamatosan az agytérfogata, hiába kezdtünk el beszélni, hiába alakítottunk ki kultúrát, szelidítettük meg a tüzet, kezdtünk el eszközöket készíteni; korlátozott érzékszerveinkkel, a kognitív torzításainkkal, alig kerültünk közelebb a valóság megismeréséhez, mint az állatvilág, amiből kifejlődtünk. 300 ezer év alatt alig alkottunk jobb modellt a valóságra, mint egy kaledóniai varjú.


Az emberiség sok százezer éven át önmagát csapta be, amikor természetfeletti lényekkel, istenségekkel népesítette be a világot, mágiával, vallási praktikákkal próbálták befolyásolni a világ történéseit.

Plantingának igaza van, az ember a túlélésre szelektálódott, nem a valóság megismerésére. Azonban mintegy 500 éve, Galileo Galilei és Isaac Newton forradalmi változást hozott, melynek eredményeképpen létrejött a modern természettudomány. Ahelyett, hogy megfoghatatlan hajlamokról, törekvésekről beszéltek volna, például hogy a meleg levegőnek hajlama van felfelé szállni, elkezdtek matematikai modelleket alkotni a valóság leírására. Az valóság leírása alkotott modellek helyessége végre numerikusan ellenőrizhető lett, vagyis lehetőség nyílt arra, hogy kiválogathassuk a valósággal össze nem egyeztethető elméleteket.

Ezáltal beindult egy egyre gyorsuló evolúciós folyamat, a tudomány fejlődése, csak a biológia evolúcióval szemben nem a legrátermedtebb egyed, hanem a legjobb jóslatokat tevő elméletek kapják meg az esélyt a tovább élésre. De ez a tudományos fejlődés nem a velünk született kognitív képességek megbízhatóságának volt köszönhető, hanem annak, hogy kidolgoztuk a tudományos módszert, a matematikát annak érdekében, hogy felülemelkedjünk a kognitív hibáinkon.
Még így is alig több, mint 100 évvel ezelőtt jutottunk el a valóságot olyan jól leíró elméletek megalkotásához, mint az maga a darwini evolúciós elmélet,  az általános relativitáselmélet, a kvantummechanika vagy még később az ősrobbanás elmélete.

Azonban ezek az elméletek, a bennük szereplő objektumok, fogalmak még mindig csak modelljei a valóságnak. Eljutottunk-e odáig, hogy tudjuk, hogy mi a téridő valódi természete? Létezik-e az idő, vagy csak illúzió? Mik az elemi részecskék? Szuperhúrok vagy valami más?
A tudományos elméleteink, modelljeink egyenlőre csak egyre jobb és jobb közelítései a valóságnak, bár ezek a modellek már sokkal szélesebb méret-, energia-, és időskálán adják a világ helyes leírását, mint azok a modellek, amelyekre szelektálódtunk.

A relativitáselmélet, de főként a kvantummechanika érthetetlenségét az adja, hogy egy olyan fogalmi rendszert használ, amelyet képtelenek vagyunk intuitíven érteni, a szavannán nem találkoztunk összefonódó és interferáló részecskékkel, sem élő és egyben holt oroszlánokkal.

A naturalizmust nem kérdőjelezi meg a kognitív képességeink megbízhatatlansága, hiszen a naturalizmus nem is a megbízhatatlan kognitív képességeinknek köszönhetjük, hanem a kognitív torzításokat kiküszöbölő tudományos módszernek.

„(mivel minden hitem a hit-alkotó kognitív képességeim hatásának eredménye, és észszerűtlen valamiben hinni akkor, ha annak az esélye, hogy az a hit megbízható módon alakult ki vagy alacsony vagy meghatározhatatlan).”

A tudományos elméleteink a lehető legmegbízhatóbb módon alakultak ki, a tudományos módszer által, aminek nem alacsony vagy meghatározhatatlan a megbízhatósága. Ezért az egész gondolatmenet badarság.
A naturalizmus egyébként egyszerűen cáfolható lenne, ha a lennének meggyőző bizonyítékok természetfeletti jelenségek létezésére.

Már csak egy kérdés marad hátra.
Az ugye nem kérdőjelezhető meg, hogy az ember rendelkezik érzéki csalódásokkal, kognitív torzításokkal, hogy az ember ösztönös világmodellje csak illúzió. A kérdés csak az, hogyha ez tény, akkor hogy hiheti bárki is azt, hogy mindez összhangban lehet azzal a hittel, hogy egy isten megbízható kognitív képességekkel teremtette az embert?

73783159950d39f9f91587d08edfd856.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ateistaforradalom.blog.hu/api/trackback/id/tr9115728466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnightcoder2 2020.05.30. 12:48:08

"A természetben ugyanis nem találunk színeket, a tárgyak mindössze különböző hullámhosszon verik vissza a fényt, amit az agyunk alakít át színérzetté."

Ami gyakorlatilag az összes érzékszervünkre igaz. Na most, a világunkat ugye az érzékszerveinken keresztül érzékeljük, az összes információ amiből aztán a tudatunk modellt épít ezen érzékszervek által közvetített különféle inputokhoz rendelt fogalmakból épül fel. Nem csak a színek ilyenek, de a tapintás, a hőmérséket érzékelése, stb. Persze fel lehet akkor tenni a kérdést, hogy vajon ha színek nincsenek, hideg, meleg, fenn, lenn, stb. nincs akkor minek lehet nevezni az ezek alapján levont következtetéseket ? Garbage in, garbage out. Persze a fenti gondolatmenet nyilvánvaló marhaság, már a kiindulási ponttól kezdve, mint hogy színek nincsenek. A szín egy leírása annak, hogy a szemedbe egy bizonyos hullámhossz tartományba eső fény érkezik. Ebből az agyunk alkot egy fogalmat, aminek adtunk egy nevet. Ugyanannyira létezik a dolog, mint Pl. a számok, amit szintén a külvilágból érkező inputok alapján alkotott meg az agyunk. Ha valakinek gyerekkora óta nem lenne egy érzékszerve sem bekötve, annak a számok sem léteznének.

De ez eléggé önmagába forduló érvelés, igazából kb. lényegtelen. Ennél sokkal érdekesebb kérdés, hogy az a valóság amit érzékelünk az valóban a létező valóság, vagy csak egy szimuláció ? Egyáltalán létezhet-e valóság az alapján a modell alapján ahogy az agyunk képes felfogni a dolgokat ?

Az emberi gondolkodás mód viszont mindig azt keresi, hogy ok, de mi van azon kívül ? Mi van azon túl ? Miből áll a legelemibb részecske ?

Ennek pedig semmilyen Univerzum nem tud megfelelni.

Waldi! 2020.05.30. 12:56:18

@midnightcoder2:

A matematikai fogalmak a valóságban nem léteznek, legfeljebb ötleteket találhatunk arra, hogy alkossuk meg a számokat, a geometriát, stb.
Az érzékszerveinkkel észlelt dolgok, a színek, hő, szagok, ízek, hangok, viszont ténylegesen létező fizikai dolgoknak az érzékszerveinkkel felfogott tulajdonságaival hozhatóak kapcsolata.
Elvileg megmondható, hogy egy ilyen és ilyen fizikai dolgot, milyennek fog észlelni az érzékszerveinken keresztül az agyunk.
De vannak dolgok, amiket legfeljebb műszerekkel, detektorokkal vagy még azokkal sem vagyunk képesek észlelni.
Az kérdés, hogy van-e végső, mindent leíró elmélet. Az meg pláne, hogy hogyan ellenőrizhetünk egy ilyen elméletet.

Atomic Warning 2020.07.05. 23:34:10

Az, hogy a szemmel látott szín visszavert, vagy kibocsátott, az érzékelés szempontjából teljesen mindegy. A saját fénnyel rendelkező eszközök (képernyők) nem visszaverik a fényt hanem kibocsátják, és bár az eszközön a szín keletkezésének mechanizmusa más mintha visszaverné, az érzékelés szempontjából ez teljesen mindegy. A szín tehát az érzékelés (mérés) szempontjából létezik, úgy is létezik ha visszaverődik, és úgy is ha kibocsátja valami. A szín mérhető is, megmérem a hullámhosszát, és kapok egy értéket ami azt leírja még akkor is, ha az érzékelhető tartományon kívülre esik. Nevezhetjük színnek az infravörös és a kéken túli sugárzást is, még akkor is ha mi ezt nem érzékeljük, mert egyrészt műszerrel mérhető, másrészt van olyan élőlény ami azt érzékeli és neki az amit mi már nem látunk "szín". Az is mindegy, hogy az adott színt mi milyennek látjuk, mert ez a szemben lévő szűrők függvénye. Az állatvilágban a színlátás teljesen más is lehet, ha az adott élőlény szemében a színszűrő pigmentek mások. Egy színvak szeme is hibásan működik, a színek mégis ugyan azok amik, igazából a színek létezésének szempontjából mindegy hogy az mi hogyan érzékeljük és értelmezzük, és az is mindegy hogy érzékeljük-e egyáltalán, mert ha nem érzékelnénk ezek akkor is lennének. Önagukban a hangok sem létreznek, a szavaknak sincs önmaguk jogán jelentésük. Ez egy ultraszar érv, mint a kálvinista kreacionisták összes érve egy primitív bullshitbomba.

midnightcoder2 2020.07.05. 23:34:13

@Waldi!: Valójában azt sem tudhatod, hogy az érzékszerveink által felfogott valóság valóban a valóság-e ? Te csak rajtuk keresztül tartod a kapcsolatot a világgal. Azt érzékeled világnak, amit érzel, és olyannak amit érzékelsz. Ha egy gyerek kiskora óta egy VR szemüvegen látná a világot, VR kesztyű/ruha lenne rajta, fülhallgató a fülén, stb. akkor olyannak látná a világot amit a program megjelenít neki.

gondold végig 2020.07.05. 23:34:23

A matematikai fogalmak, mint "fogalmak" léteznek; csakúgy mint a "ház", mint fogalom. Nem léteznek viszont a matematikai fogalmaknak megfelelő "objektumok", csak olyan objektumok, amelyek valamilyen mértékben közelítik ezeket a fogalmakat.
Éppen ezek a fogalmak teszik lehetővé, hogy igaz legyen az az érv, hogy: "A naturalizmust nem kérdőjelezi meg a kognitív képességeink megbízhatatlansága, hiszen a naturalizmus nem is a megbízhatatlan kognitív képességeinknek köszönhetjük, hanem a kognitív torzításokat kiküszöbölő tudományos módszernek." Lényeges, hogy ebben a matematikai modellezésben a legfontosabb eszközt a LOGIKA jelenti, amely matematikai ágnak az axiómái a lehető legkevésbé kérdőjelezhetőek meg.
A bevezető premisszák közül a 3-iktól kezdve mind igen gyenge lábon áll. A 3. fő problémája az, hogy egyenlőségjelet tesz a "kognitív képesség" és a "hit-alkotó képesség" közé. A valóságban a kognitív képesség lényegében azonos a szkepticizmussal: csak azt fogadja el, ami megismételhető, amit a gyakorlat ismételten igazol. A "hit" egészen más... És egyébként is, miért lenne igaz az, hogy ami az evolúció útján alakult ki, az megbízhatatlan. De az sem igaz, hogy azok az ismert tények, hogy az érzékszerveink bizonyos esetekben "átvernek" vagy tévednek, azt jelentené, hogy érzékszerveink "nem megbízhatóak". Ha ez így lenne, akkor pl. a gépjárművezetés egyenlő lenne az öngyilkossággal, ehelyett csak igen ritkán vezet balesethez az érzékszervek hibája.
Továbbá, a kognitív képességek nem azonosak az érzékszervekkel: pusztán annyi igaz, hogy az érzékszervek segítenek a gondolkodáshoz elengedhetetlenül szükséges fogalmak kialakításában, hiszen gondolkodni kizárólag fogalmakban vagyunk képesek.
A 4. és 5. premissza cáfolata már eleve benne van a 4. premisszában: "Ha a 3. premissza igaz...". Az 5.-nél még az is alapvetően fals, hogy a naturalizmust a "hitek" egyikének tekinti.

Waldi! kommentjének utolsó két bekezdésére, annyi reakcióm lenne, hogy a tudományos módszer lényegéhez tartozik a "reprodukálhatóság". Ez nyilvánvaló korlátokat állít a tudomány elé, mert lehet olyan alapvetően korrekt állításokat tenni (pl. az ősrobbanás), amelyeket úgy egészében lehetetlen reprodukálni. Amit elvben megtehetünk, hogy bizonyos elemeit realizáljuk reprodukálható formában. A másik korlát, hogy nyilvánvalóan létezhetnek olyan jelenségek, amelyek emberi léptékben igen ritkák. Ilyen esetekben az ismételt megfigyelések lehetősége reménytelen lehet.
Így lehet ez a "végső elmélettel" is. Ennek ellenére nagyon is helyes és célszerű ilyen elmélet után kutatni.
süti beállítások módosítása