A Magyar Ateista Társaság blogja

Ateista forradalom

Közel a teljes győzelem a Vatikánvárosi Állam felett

2019. április 01. - Szekularizo

  Heves harcok a Vatikánban

 

A Szent Péter térre szorultak vissza a pápista csapatok, akiket a Szekuláris Koalíció erői teljesen körbezártak. Szakértők szerint az Angyalvár múltheti eleste után órák kérdése, és legyőzik a svájci gárdisták utolsó erőit is, habár minden valószínűség szerint a katonák nem fogják megadni magukat, és utolsó emberig küzdenek a légierővel támogatott gépesített gyalogság túlereje ellen. Ezzel Európa egyik utolsó diktatúrája tűnik el, mely egyben a vallási fanatizmus ellen vívott harc egyik fontos mérföldköve lenne. Dawkins tábornok, a koalíciós erő parancsnoka azonban megjegyezte, hogy a katolikus egyház híveinek terrortámadásaira továbbra is számítani kell, és azonosítani kell az olyan országokat, akik támogatják a fanatikusokat, mint például Magyarország. Ezen kívül kérdéses, hogy a harcokban résztvevő külföldi ’keresztes lovagok’ és papok sorsa mi legyen, hiszen sokan menekültként igyekeznek titkolni erőszakos és/vagy pedofil múltjukat, reintegrációjukat pedig rengetegen ellenzik.

 Dawkins sajnálatát fejezte ki, hogy évekkel ezelőtt az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntése értelmében felállítandó Vatikáni Nemzetközi Törvényszékre a pápa kooperáció helyett agresszióval reagált, és keresztes hadjáratot hirdetett a ’hitetlen globalisták’ ellen. Az ezek után egy tucat ország támogatásával létrejött nemzetközi koalíció hadat üzent a Vatikánnak, mivel sem az agressziót, sem a nemzeteik ügyeibe beleszóló külföldi hatalmat nem tolerálhatták tovább, mely többszöri felszólítás ellenére sem tett érdemi lépéseket az évezredes múltú diszkrimináció és szexuális erőszak ellen, és ennek kivizsgálására ellenségesen reagált.

A nemzetközi koalíció reményei szerint a légtérzár megakadályozta Ferenc pápa elmenekülését, aki a legutóbbi légicsapás óta nem adott életjelet magáról, de hírszerzési információk szerint a város alatt húzódó katakombákban bujkál. Elfogása kritikus a szélsőségesek legyőzéséhez, és a remények szerint megszilárdítja a korábban Európa-szerte bevezetett diszkrimináció-ellenes rendelkezéseket, melyek fogyasztóvédelmi ellenőrzésnek vetették alá az egyházak ígéreteit, betiltották a gyerekek vallásos indoktrinációját és bántalmazását, a tudományellenes narratívákat, illetve a nők diszkriminációját. Ennek következtében elvették a működési engedélyüket azon szervezeteknek, melyek nem feleltek meg a követelményeknek és nem változtattak eljárásukon. Szekuláris kutatók szerint a közelgő győzelem erős jelzés a társadalmak felé, hogy továbbra is csak olyan szervezetek működhetnek ideológiától függetlenül egy országban, melyek összhangban vannak a civilizációs és tudományos értékekkel, mint a humanizmus, szekularizmus és a racionalitás.

 

A második egy százalékkal a világnézeti szabadságért

2019. március 14. - Kristóf Tarnay

Kinek adják a jövedelemadójuk második egy százalékát az ateisták? Az elsőt közhasznú civileknek, a másodikat leginkább 31 bejegyzett egyháznak lehet adományozni. Ez utóbbira van még egy kategória, az úgynevezett „kiemelt költségvetési előirányzatú szervezet”, ebbe kizárólag a Nemzeti Tehetség Program tartozik jelenleg. Én ateistaként általában jobb híján nekik szoktam adni.

A kérdés érinti még az agnosztikusokat, a felekezeten kívüli hívőket és azokat, akiknek az egyházát nem jegyezte be „történelmiként” az állam. Az Alaptörvény eközben elméletileg garantálja a világnézeti, illetve ahogy enyhén klerikálisan fogalmaz, lelkiismereti szabadságot, amely véleményem szerint azon túlmenően, hogy az állam nem privilegizálhat egyes vallásokat mások karára (megteszi), azt is kell, hogy jelentse, hogy a hívő és nem hívő világnézeteknek esélyegyenlőséget kell élveznie.

helloquence-51716-unsplash.jpg

Ezért úgy gondolom, ezen alapelv és a szekularizáció tényleges érvényesítése érdekében célszerű lenne egy harmadik kategóriát is bevezetni a technikai számmal rendelkező második egy százalékra jogosult szervezetek között. Ide tartozhatnának az ateizmust, a humanizmus és az agnoszticizmust, mint világnézetet valló, és a szekularizációt, mint társadalmilag szükséges folyamatot képviselő civil szervezetek, társaságok.

Most, amikor az iszlám invazív terjeszkedésétől való, egyébként részben jogos félelelme miatt kvázi „válaszul” a hazai populista jobboldal a kereszténységet akarja ráerőltetni az ország egészére, figyelmen kívül hagyva az összes többi vallást és azt, hogy az ország több mint egyharmada ateista, soha nagyobb szükség nem volt még a zsidó-keresztény hagyományokon alapuló, mára szekuláris (ha úgy tetszik: humanista) Európa identitásának és jogállami vívmányainak védelmében az állam és az egyház valódi szétválasztására, valamint tényleges világnézeti szabadságra. Ez egy hosszú folyamat, ennek első szimbolikus lépése lehet az 1%-rendszer kiterjesztése. 

Miért van szükség ateista társaságra?

ff5ace2c-13f4-41e9-8659-3ab9c6f2d73d.png 

A mai nap kaptuk az értesítést, hogy bejegyezték Magyarország első ateista közösségét, a Magyar Ateista Társaságot (MATT). Ez a többség számára érdektelen lehet, egyeseknek ellenszenves is, viszont tagadhatatlanul sok embernek örömet szerez. Hatása viszont mindenképp pozitív lesz!
Feltehetik a kérdést, hogy miért kell ateista közösség, ha az ateizmus etimológiáját nézve a kifejezés egy fosztóképző. Így lényegében a vallással szemben határozza meg magát, annak kritikája, ellenpontja. Valóban, pusztán filozófiai, elvont értelemben ez nem jelentene értéket, ha csak ennyiből állna. A MATT azonban nem egy filozófusklub, hanem egy érdekképviseleti szervezet, azaz amellett, hogy igen, ateista, számos értéket határoz meg, amely mentén kifejti tevékenységét. Ezen értékeket az Alapszabályában fekteti le, mely alapján a következőket mondja ki:

Az egyesület célja ateista közösség szervezése, ateista filozófia, szekuláris értékek megismertetése.

A racionális, kritikus, tudományosan alátámasztott tényekre alapozó gondolkodás népszerűsítése.

Az egyetemes emberi értékek, a szekuláris etika, és az ezeket vallók érdekeinek védelme.

 Ezen értékek védelme és képviselete kritikus fontosságú a társadalomban. A szekuláris értékek a demokrácia alapköveit képezik, mivel a világnézeti egyenlőséget garantálják. A tudományos értékek népszerűsítése a Lisszaboni Szerződésben (is) lefektetett tudásalapú társadalom fontos eleme, főleg, ha ezzel részben pont, hogy a vallások gyakran tudománytalan és kirekesztő világnézeteit kell ellensúlyozni. A világ a tudósoknak hála fejlődött, sosem a papoknak; a részecskegyorsítót se szenteltvíz hajtja, és nem Jézus hozta el a penicillint, hanem Alexander Fleming, aki úgy mentett meg milliókat, hogy meg se kellett halnia értünk.

Feltehetnénk a kérdést, hogy az ateizmust miért kell képviselni, miért kell ezzel foglalkozni, hiszen vallásszabadság van egy szekuláris államban, az említett pontok itthon nem okoznak gondot. Ha valóban így lenne, akkor a közhiedelemmel ellentétben tényleg jelentősen kevesebbet kellene foglalkozni a kérdéssel; a vallásosok szerint az ateizmus egy olyan világnézet, mint az övék, egy másik ’vallás’, melyet ’hívei’ gyakorolnak. Ez a legtöbb ateistára nem igaz, mert a nem-hitet nem lehet gyakorolni, a semmire nem igazán lehet gondolni. Képzeljük azt el, hogy a vallás=foci. Ha valaki szereti a focit, szeret játszani, meccset nézni, beszélni erről és akár napi szinten erre gondolni, az nem jelenti azt, hogy aki nem szereti a focit, mert nem érdekli, az folyamatosan arra gondol, hogy mennyire nem érdekli ez a sport. Én például nem szeretem a golfot, így nem is gondolok rá. A legtöbb ateista nem gondol arra, hogy nem hisz.

 Aki viszont mégis aktív ateista, annak megvan az oka erre; mert a vallás nem olyan, mint a golf, hanem egy egész társadalmat átszövő, gyakran mérgező entitás, mely világszerte számos elképesztő előnyt élvez másokkal szemben, illetve mások rovására. Gondoljunk csak arra, hogy még a leginkább szekuláris országokban is a vallásoknak és a hozzájuk csatolt egyházaknak legális a körülmetélés (testi csonkítás), a gyerekek vallásos és legtöbbször tudomány és társadalomellenes agymosása, az általános adótámogatás és a nők diszkriminációja. Ezen felül az ateistákat az emberek kevésbé tartják erkölcsösnek, habár erre semmilyen bizonyíték nincs, az ábrahámita vallások erőszakos dogmái pedig közel sem jelentenek szilárd morális alapot. Magyarországon ráadásul az ateisták helyzete folyamatosan romlik. A kormány számtalan alkalommal hangsúlyozta, hogy az a magyar, aki keresztény, és amúgy is egy illiberális kereszténydemokráciában élünk. Az új Köznevelési Törvény a nemzetközi egyezményeket, alkotmányt felrúgva megfosztotta a gyerekeket a vallásszabadságtól. Az egyházi oktatás agresszív terjesztése és diszkriminatív (3,4-szeres) támogatása a vallásos ifjúság megfeleződése mellett kényszerít sokakat ateistaként hitéleti eseményeken történő részvételre.

A Magyar Ateista Társaság megalakulása az említett okokból jelentős előrelépés az egész társadalomnak. Egyrészt ideológiai ellenpontként szolgál a kormány agresszív vallásos propagandája ellen, illetve közösséget, platformot és elfogadást biztosít az ateistáknak. Ez már csak azért is hiánypótló, mert az ateisták arányukhoz képest minimális láthatósággal és képviselettel rendelkeznek, ezen pedig ideje volt változtatni. Igény pedig van erre; a vallásos propaganda ellenére az elmúlt 16 évben jelentősen csökkent a vallásos fiatalok száma, sőt, mára már 41% ateista. A teljes társadalmon belül is több, mint 35% az ateisták aránya, ezért furcsa is lenne, ha nem képviselné őket senki. Ez különösen igaz, ha azt nézzük, hogy a jövő generációinak összesen mindössze 6%-a egyház tanítását követő vallásos, mégis ehhez képest például a Katolikus Egyház hatalmas befolyással, vagyonnal, intézményhálózattal rendelkezik (miden adófizető pénzén). Minden településen van katolikus templom, és hiába van ma már legalább annyi ateista mindenhol, nekik nem jár saját tulajdonú közösségi tér, ahogy mondjuk a helyi salsa klubnak se, pedig ott is vannak legalább annyian. Továbbá tarthatatlan, hogy az egyházak évi 100 milliárd forintos támogatásban részesülnek, míg a társadalom felét kitevő ateisták, vallástalanok közösségei egyetlen fillért sem kapnak. Mindebből az következik, hogy bőven van mit tenni azért, hogy az ateistákat ne érje hátrányos megkülönböztetés, a vallásosokat pedig pozitív diszkrimináció. Ezért alakultunk meg, és amíg nem érünk el egy valóban szekuláris társadalomig, addig nem leszünk pusztán filozófus klub.

Óra et labora

Az elmúlt hetekben ismerhettünk meg egy újabb szeletet a vallásos oktatás poklából. Mint kiderült, a Református Egyház a történelemóra kereteit is arra használja fel, hogy vallásos propgandájával agymossa fiatalok tömegeit és hamisított bizonyítékokkal támadja az evolúció tényét. Mindezt azért, hogy ehelyett a tudománytalan kreacionista tanokat népszerűsítse. Úgy tűnik, a vallásos indoktrináció nem korlátozódik az egyházi iskolákra és a hittanórákra, hanem amennyiben lehetősége nyílik rá, más tárgyakat is megfertőz, legyen az törtélem vagy etika. Ezzel a gyakorlattal és mentalitással számos etikai és jogi probléma is akad.

 

cef456e1f929c89f831359f7d512de25--atheist-quotes-atheist-humor.jpg

Kezdjük azzal, hogy a vallásos nézeteknek az oktatásban nincs helyük. Mégpedig azért, mert az oktatás alapvető célja a modern társadalmi normákhoz, keretrendszerhez igazodó képességek és tudás átadása, illetve a különböző szakmai kompetenciák tanítása. Ezen célok eléréséhez semmi szükség nincs a vallásra, mivel az semmilyen többlettartalommal nem bír, sőt. A vallások erkölcsi tételei mint például a ’ne ölj’ levezethetőek többek között az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából vagy az Alaptörvényből, anélkül, hogy egy fejlődő elmét összezavarnánk következetlen szövegekkel; hiszen hiába mondja ki a Biblia, hogy ne ölj, ha Isten maga több millió embert gyilkolt meg, és az egész szentírás tele van népirtással, gyilkossággal és rabszolgasággal; többek között arra is felszólít, hogy más vallások prófétáit meg kell ölni; ez nem épp a legildomosabb társadalmi együttműködés szempontjából. Vagy pedig a tévedhetetlen Isten szavait csak részben kell komolyan venni? Éppen ezért a vallásokat egyedül kultúrtörténeti vonatkozásban, és nem abszolút igazságként szabadna tanítani. Ebből következik az is, hogy az erkölcstan-hittan paradigma is abszurd, melyről már írtam bővebben.


Továbbá fontos szempont, hogy senki nem születik vallásosnak, azonban a vallásosok túlnyomó többsége áldozata szülei kényszerének. Ez Alaptörvény-ellenes, és sért az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, mivel ezek kimondják, hogy a gyerekeknek joguk van a lelkiismerti szabadságukhoz, és ezt a jogot nem lehet átruházni, megosztani, mivel elidegeníthetetlen emberi jogról van szó. Akkor mégis miért vannak egyházi iskolák és állami támogatás hozzá, ha nem garantálható, hogy egy gyerek szabad akaratából jár ilyen intézménybe? Nos, ezt a kérdést nem szokták feltenni a választóknak, se a honatyáknak, talán ideje lenne.

Láthattuk, hogy már egy hittan óra is súlyos problémákat vet fel. Azonban legalább ilyen súlyos, ha például a történelemoktatást is vallásos tévképzetek játékszerévé tesszük. A Református Egyház a magyar adófizetők pénzének segítségével konkrétan azt hazudja gyerekeknek, hogy együtt éltünk a dinoszauruszokkal, hogy ne derüljön ki, hogy az élet már ~4 milliárd éves a Földön, mely jócskán régebbi, mint amire a Biblia enged következtetni. Amennyiben az egyházra hagynánk, középkori tudással és értékrenddel vérteznék fel a gyerekeket az idők végezetéig. Az egyházak kivételezett szerepüknél fogva úgy gondolják, bármit bárkivel megtehetnek: ellophatják az adónkat, áltudományokat taníthatnak gyerekeknek, és a katolikus egyház esetében molesztálhatnak bárkit és diszkriminálhatják a nőket. Az egyház az egyetlen olyan társadalmi entitás, melyre a legalapvetőbb törvények nem vonatkoznak puszta hagyományőrzésből. Nekünk ezt pedig még fizetnünk is kell, mert az EMMI eldöntötte, hogy erre ad pénzt, illetve azt, hogy 3,4x annyi fejpénzt adjon diákonként az egyházi intézményeknek. Egy valóban szekuláris államban a tudományt a tudósok határozzák meg, és a tanárok oktatják. Mi köze van a tudományhoz és oktatáshoz egy 2000 éves könyvnek, meg egy csoport öreg pasinak? A vallást gyakorolja saját akaratából az ember állami intézményeken kívül, mert a jövő generációi nem lehetnek semmilyen propaganda alanyai.  A gyerekek egészséges testi-lelki-szellemi fejlődése közös felelősségünk, melyet a mindenkori kormánynak garantálnia kell a képviseletünkben.

Így változott nyolc év alatt a fiatalok hite

2019. január 28. - Atheina

rejection-1090x639.jpg
Hogy pontosan hogyan, azt a 2008-as, és a 2016-os (legutóbbi) ifjúságkutatásokból tudjuk kideríteni. Magát a felmérést 2000 óta folytatják le, négyévente, mindig az éppen 15-29 éves korosztállyal, nagyjából ugyanazokkal a kérdésekkel - ez jól összehasonlíthatóvá teszi a különböző évek adatait. Szándékaim szerint későbbi posztokban jobban belemerülünk majd a témába; most egyelőre néhány alapvető adatot szeretnék bemutatni. Előbb azonban némi módszertan: bár az ifjúságkutatás minden hulláma nyolcezres mintával dolgozik, nem tesznek fel minden kérdést mind a nyolcezer interjúalanynak. Ilyen módon azok az adatok, amelyek alapján a posztot írtam, kétezres, azonban az alapvető demográfiai mutatókra nézve reprezentatív mintából származnak. 

Nézzük először a 2008-as arányokat (fontos megjegyezni, hogy ezek a grafikonok összevontan tartalmazzák az "inkább hisz benne"; illetve a "határozottan hisz benne" válaszokat - vagyis az ötfokú skálán négyes, és ötös értéket választók arányait) :

És a 2016-ból valókat:

És, a könnyebb összehasonlíthatóság érdekében egy táblázat, csak a változásokról - itt az egyes tételekhez tartozó értékek százalékpontok; vagyis például a csodákban 6 százalékkal több fiatal hitt 2016-ban, mint 2008-ban. 

valt_tabl_1.jpg

Látható, hogy a csodákon, a feltámadáson, illetve a lélekvándorláson kívül minden kategóriában csökkenés tapasztalható; az istenben hívőknél 13 százaléknyi. Ugyanez, ha a változást a 2008-ban hívők arányában (százalékban) vizsgáljuk:

valt_tabl_arany.jpg

Ebből a táblázatból tehát az derül ki, hogy legnagyobb arányban a horoszkóp vesztett "híveket" a nyolc év alatt; az istenben hívő kategória pedig negyedével csökkent.

Amire még ebben a posztban szeretném felhívni a figyelmet, az az "inkább hiszek benne", és a "határozottan hiszek benne" kategóriákba eső válaszok arányainak változása a két felmérés között. Íme erről két grafikon:

A két felmérés eredményeit összehasonlítva szembetűnő, hogy 2016-ban a válaszok nagyobb része volt a "határozott", mint a visszafogottabb "inkább" kategóriában - azzal együtt, hogy összességében véve a legtöbb kategóriában csökkent a hívők aránya. Ezt az eltérést módszertani okok látszólag nem indokolják (nem volt például a 2016-os felmérés önkitöltős); tehát vagy valóban több a "radikálisabb" hívő; vagy valami miatt 2016-ban bátrabban vállalták határozottabban a fiatalok nézeteiket - talán az ebben a vizsgálatban szereplő egy szókimondóbb generáció. 

Hamarosan tovább folytatjuk az elemzést, addig is írjátok meg, ha valamilyen kérdésetek van!

Források: a 2008-as adatokat innen bányásztam; a 2016-os adatok forrása a Magyar Ifjúság Kutatás 2016. A nyers adatbázist ezúton is köszönöm a Társadalomkutató Kft.-nek. 

Beszéljünk nyíltan a kereszténységről!

2019. január 20. - Waldi!

img_0876_focuspoint_926x504.jpg

A közhiedelemmel ellentétben kereszténység tágabb probléma, összetett lelki sérülés, amelynek az isten iránti vonzódás csupán egy kis része, mintegy a jéghegy csúcsa. Ebben a cikkben megpróbálok néhány szempontot leírni a jelenség mélyebb megértéséhez. Tisztában vagyok azzal, hogy ez érzékeny témának számít, ezért rögtön az elején fontosnak tartom leírni, hogy jelen cikk magát a keresztény jelenséget kívánja vizsgálni, anélkül, hogy ítéletet mondana az ilyen hajlammal rendelkező emberekről. Fontos tudni azt is, hogy jelenleg a pszichológusok között nincs konszenzus a kereszténység gyógyíthatóságával kapcsolatban, azonban a következőkben leírtak egy amerikai pszichiáter – Joseph J. Antichrist – több, mint harmincéves terápiás tapasztalatain alapulnak.

A leggyakrabban felmerülő kérdésről: vajon létezik a genetikai meghatározottság?

Nincs hitelesen bizonyítva, hogy a kereszténység egyedül és kizárólagosan biológiai, eleve meghatározott adottság, mintegy genetikus tulajdonság lenne. Valószínűsíthető azonban, hogy biológiai hajlam létezik, abból az egyszerű tényből kiindulva, hogy minden viselkedésnek, így a lelki alkatnak is, van biológiai alapja is (gének, prenatális hormonális hatások stb.). Az ember összetett testi-szellemi-lelki lény, amely összetevők hatással vannak egymásra. A biológia csak egy a számos hatás közül, amely alakítja a világnézetet és a spirituális irányultságot. Ez alapján valóban lehetséges, hogy néhány gyermeknek veleszületett hajlama van a kereszténységre abban az értelemben, ahogy a lelkialkatunknak van velünk született és a családi környezet hatására kialakult összetevője. (Ezt bizonyítja, hogy az a családi légkör, amely az egyik fiút keresztényé teszi, a másikat egyáltalán nem.) Sok olyan adottság velünk született, mint pl. a hirtelen harag, a hajlam az elhízásra, alkoholizmusra, rövidlátásra, figyelemhiányos zavarra. Az ilyen emberek ilyennek születtek, de nem így „rendeltettek”, azaz választhatnak más életet: megtanulhatnak bánni a haragjukkal, sportolhatnak, hogy ne hízzanak el, vigyázhatnak az alkohollal stb.

Fontos leszögeznünk azt is, hogy a hajlam nem azonos az előre meghatározottal, nem jelent elkerülhetetlenséget, emellett pusztán az, hogy valami veleszületett, még nem jelenti azt, hogy „normális”. (lásd: Down-szindróma stb.)

Betegség?

Nem ismerünk olyan egészséges fejlődési modellt, ami a kereszténység kialakulásához vezetne. Minden feltárt kereszténység mögött ott van a trauma, ami a gyermeket kibillentette a normális identitásfejlődésből.

A keresztény érzés összetevői: a legalapvetőbb a szégyen – kutatások szerint ez nem a társadalmi reakció következménye, hanem az az érzés, amivel kezdődött a kereszténység. Emellett: kötődésvesztés, magány, bizonytalanság, alkalmatlanságérzés, kisfiú egy felnőtt világban, tehetetlenség érzés, az az érzés, hogy manipuláció és kontroll áldozatává vált. A páciensek arról számolnak be, hogy reményvesztetten viszonyulnak az élethez, és bizalmatlanok a kapcsolataikban. Emellett úgy érzik, hogy nem részei a felnőtt férfiak klubjának. Ezek a negatív érzések felkeltik a vágyat, hogy az önértékelést helyrehozza, ebből fakad a vallási kötődés – ami azonosulási vágy. „Eggyé válás”.

Az istenhez vonzódó férfiak között gyakran találunk érzékeny, érzelmes, szorosan kötődő, művészi beállítottságú lelkialkatot. Arról számolnak be, hogy már korán „másnak” érezték magukat a többi fiúhoz képest. Szüleik (apjuk) arról számol be, hogy úgy tűnt nekik, hogy ez a fiú visszautasítja őket.

Létezik terápia?

„Ne dőljön be a kereszténypropagandának! Válassza azt, amit a szíve és az esze valóban diktál! Ez az élet sohasem lehet hiteles! Ha ön a változás útján jár, ne álljon meg, ne adja fel! Ez minden másnál, amit valaha is tettem a kiélés őrült napjaiban, jóval több örömet ad!” Egy páciens válasza arra, hogy mit mondana azoknak, akik a kereszténységgel küzdenek.

Igen, létezik. A terápia célja segíteni a pácienst a szégyen és a belső negatív érzések feldolgozásában, hogy az életét asszertív beállítódással élhesse. („Érzelemközpontú terápia”) Célja továbbá a pszichén belüli (intrapszcihés) konfliktusok és traumák csökkentése. A hiteles érzelmi reakciók megélése a jelen helyzetben, ezzel párhuzamosan a gyerekkorban begyakorolt érzelmi reakciók elhagyása.

A terápia tehát nem az összes keresztény kísértés eltávolítását célozza, hanem segíti a pácienst, hogy megtanulja kialakítani személyes és kapcsolati hitelességét azáltal, hogy visszakövetjük a gyermekkorban bejárt utakat, amelyek őt erre a szerencsétlen ösvényre vezették. A terápia eredménye: az isten iránti vonzódás feloldódása (nem pedig elnyomása!).

Mint minden betegségnél, itt is kulcskérdés, hogy minél korábban kezdődik a terápia (azaz minél kevésbé élte ki a keresztény hajlamait), annál nagyobb eredményesség várható.

A következő cikkben a kialakulását és a terápiáját fogom ismertetni.

Az írás Hodász András katolikus pap homofób írása alapján készült, csak értelemszerűen a homoszexualitással kapcsolatos kifejezéseket kicseréltük a keresztény megfelelőjükre.

Az írást ezen kívül szövegűen, a helyesírási és stilisztikai hibákat sem javítva közöljük.

Áltudományos tananyagok állami forrásokból?

2019. január 16. - Waldi!

refko_1.jpg


A youtube-on böngészve egy érdekes videóra bukkantam Elméletek az emberiség eredetéről címmel.

A Református Tananyagfejlesztő Csoport csatornáján található videóban Márkus Gábor, a Református Pedagógiai Intézet címzetes igazgatója, történelem szakos tanár, lelkész történelemórát tart elsős gimnazistáknak. A videó címe alapján rögtön felkeltette az érdeklődésemet, hiszen a tudomány álláspontja meglehetősen egyértelmű az az emberi faj kialakulását illetően. Az embernek a darwini evolúció általi kialakulásán túl vajon milyen elméleteket kíván bemutatni diákjainak a címzetes igazgató úr?
A videóban egy modern, workshop jellegű órát látunk, a diákok csoportmunkában oldanak meg feladatokat, nyoma sincs a poroszos oktatásnak, a frontális előadásnak, a diákok együtt gondolkodnak a karizmatikus tanárral, aki szinte brillírozik. De hamar kezdődnek a problémák. Gyorsan kiderül, hogy az evolúciós elmélet bemutatása helyett a tanár úr annak rosszindulatú kifordítását mutatja be a diákoknak:

 

 


Majd belecsapva a lecsóba a következtek a fiatalföld-hívő, kreacionista „bizonyítékok” következnek, miszerint a dinók együtt éltek a emberekkel:


A videóból nem derül ki egyértelműen, a diákok tisztában vannak-e azzal, hogy a Peruban talált Ica-kövek, amelyek embereket és dinoszauruszokat együtt ábrázolnak, hamisítványok
, és hogy a Paluxy folyó árterében található megkövesedett dinoszaurusz lábnyomok között található „ember lábnyomok” a paleontológusok szerint egyértelműen dinóktól származnak .

A diákok a tudományosnak bemutatott hamis bizonyítékok hatására ki is mondják azt, amit a tanár úr szeretne: hogy a tudományos lapok gazdasági érdekeik hatására nem publikálják a kreacionista álláspontot alátámasztó bizonyítékokat és cikkeket, csak az „evolucionista hazugságokat”, így nem csoda, ha úgy tűnik, mintha a teremtéselmélet nem lenne egyenrangú lehetőség az evolúciós elmélettel.
Mivel a videót látva nem akartam elhinni, hogy a XXI. században egy magyar középiskolában egy ilyen a tudomány álláspontjával homlokegyenesen szembemenő órát meg lehet tartani, ezért nyomozni kezdtem, hogy mégis mi volt ez. A leírásban található linkre kattintva a sejtésem beigazolódni látszott:

http://teszt.reftantar.hu/temacsomag/?id=866

"Fejlesztési célok
A tanulók ismerjék meg, hogy mit jelent a tudományos elmélet, ami ismert tényeket kapcsol össze, sok mindent megmagyaráz, de állításai nem teljesen igazoltak. Ismerjék fel, hogy a tudományos megismerés arra törekszik, hogy tények mentén leírja a valóságot, és a tények összefüggéseit megismerje; de éppen ezért a tévedés is része a tudományos megismerésnek. Ismerjék fel, hogy az evolúciós elmélet mellett az emberiség múltjában és a kortárs tudományban egyaránt léteznek más elméletek is. Ismerjék meg a kreációs elméleteket és a kreáció – evolúció köztes elméleteit. Ismerjék fel, hogy tudásunk töredékes és kevés adatra támaszkodik, az emberi tudásban van egyfajta bizonytalanság, a tudományos igazságok változnak. Elemezzék, hogy a bibliai teremtéstörténetet nem egy a mítoszok közül, hanem a szöveg szerkesztőinek szándéka szerint bizonyságtétel. A bibliai történetek megértése magyarázatot igényel. Tanulják meg, hogy szükségtelen dolog a teremtés vagy evolúció kérdésben a hitet és a tudást szembeállítani. A tudás ellentéte a tudatlanság, a hit ellentéte a hitetlenség."

Majd megtaláltam a Márkus Gábornak az óráról készített beszámolóját, mely a „Református Tananyagfejlesztő Csoport” Bibliai integráció a természettudományos oktatásban című konferenciáján hangzott el 2018.11.16-án:

Ebből kiderül, hogy az igazgató úr tényleg úgy gondolja, hogy a Paluxy folyónál található lábnyomok között emberi lábnyomok vannak: 



sőt a gránitban található radioaktív gyűrűkkel próbálja alátámasztani azt az állítást, hogy a kőzet nem jöhetett létre a geológiai folyamatok által:


(ennek a kreacionista érvelésnek a cáfolatát l. itt:
http://paleo.cc/ce/halos.htm).

A kérdéseink a következők:
1. A videóban elhangzottak a Magyarországi Református Egyház zsinatának álláspontját képviselik-e? Az ezzel kapcsolatos tananyag elnyerte-e az Egyház jóváhagyását, és az Egyház helyesli-e ennek a tananyagnak az általa üzemeltetett iskolákban való felhasználását? Tisztában van-e az egyház zsinata, illetve a zsinatnak az Egyház iskoláiban használt oktatási anyagok értékelésével, jóváhagyásával foglalkozó szerve azzal, hogy az anyagban tudományosnak feltüntetettnek értelmezhető állítások egy része tudományosan nem állja meg a helyét, ellentétes az emberiség eredetével foglalkozó tudományos kutatók közösségének álláspontjával? (Nevezetesen, hogy az ICA-kövek hamisítványok, hogy a Plauxy folyó árterében talált „emberi lábnyomok” dinoszauruszoktól származnak; továbbá, hogy a videóban elhangzottakkal ellentétben a gránitban található radioaktív gyűrűk természetes geológiai folyamatok eredményét képezik.)
2. A tananyagot tartalmazó http://teszt.reftantar.hu/temacsomag/?id=866 oldal alján található logó szerint „A fejlesztés Magyarország Kormánya támogatásával, az EGYH-KCP-16.6-0127 számú projekt keretében valósul meg.” A „fejlesztés” alatt ez a tananyag (is) értendő? Amennyiben igen, a) megjegyezzük, hogy az EMMI Támogatáskezelőjének honlapjáról letölthető támogatási listán ilyen számon nem találtunk projektet, b) kérdezzük, hogy az EMMI mint támogató elfogadta-e ezt a nyilvánvalóan hamis ősrégészeti, paleontológiai adatokat tartalmazó tananyagot, mint a projekt keretében létrejött projekteredményt?
3. Mi a diák-, pedagógus- és tudományos szervezetek, szakértők véleménye arról, hogy lehet-e, helyes-e Magyarországon állami pénzből áltudományos, a Nemzeti Alaptantervvel ütköző történelem órát tartani?

Az 1.-es és 2.-es számú kérdéseket megküldjük az Magyarországi Református Egyház illetékesei számára.
Természetesen szakértőink bármikor készek kiállni egy nyilvános vitára Márkus Gáborral, vagy a református egyház illetékeseivel szemben.

Egyébiránt tökéletesen egyetértünk Márkus Gábor azon mondatával, hogy ha hazudnak a diákjainak a református iskolákban, akkor mielőbb ott kell, hogy hagyják az iskolát.





Blaszfémia és ateofóbia

2019. január 04. - Waldi!

2pch9h.jpgA rabszolgatörvény ellen kibontakozott, másképpen O1G tüntetésekkel szembeni kormányzati propaganda egyik központi eleme, hogy a FIDESZ-KDNP politikusai kereszténygyűlölőnek próbálják beállítani a tüntetőket, akik nem tisztelik se a kereszténységet, se a keresztény szimbólumokat, se a karácsonyt, se kis Jézust, se a betlehemi jászolt, se az adventi elcsendesedést - mindezt néhány, a livestreamben elhangzott kiabálásra, illetve a Kossuth téri szánkók pár ember által elkövetett meggyújtására alapozva.
Bízzunk benne, hogy egyetlen kormánypárti politikus sem gondolja azt, hogy tényleg a kis Jézuska hozná karácsonykor az ajándékokat, mivel pedig az ajándékhozó kis Jézus sem valóságosabb, mint a Télapó, így viszonylag nehéz lenne meggyalázni. (Egyébként Jézuska történtben a legviccesebb az, hogy alig 500 éve Luther Márton találta ki, akinek, mivel nem ismerte el a katolikus szenteket, így Szent Miklós helyett szüksége volt egy új ajándékhozóra. Szóval a jézuskázó katolikusok teológiai értelemben egy református fikciót fogadnak el.)
Miközben a FIDESZ-KDNP a politikailag korrekt beszédmód elleni küzdelem élharcosa Magyarországon, mégis politikai korrektséget követel az általa a politikai porondra berángatott kereszténységgel szemben. Természetesen ez a fajta tabusítás egy meglehetősen erkölcstelen, és manipulatív  igény, hiszen általa a FIDESZ-KDNP lényegében támadhatatlanná válik – azonban ha a FIDESZ-KDNP a politikai rendszert, melyben élünk, némi vargabetű után, a NER (Nemzeti összefogás rendszere), majd illiberális demokrácia után most régivágású kereszténydemokráciaként határozza meg, akkor maga teszi a támadások kereszttűzébe a kereszténységet.
Az európai civilizációt, mely a hellén-római hagyomány, a zsidó-keresztény gondolatkör, a felvilágosodás, a szekularizáció, a humanizmus, a racionalizmus és a modern tudomány oszlopaira építkezik, Orbánék egyszerűen keresztény civilizációnak próbálják beállítani, szándékosan figyelmen kívül hagyva, hogy az európai civilizáció sokkal inkább a kereszténység ellenében, mint annak köszönhetően jött létre.
Hányszor halljuk azt, hogy ateistaként mi nem nyilatkozhatunk meg a keresztény erkölcs, helyesebben a humanista erkölcs kérdéseiben? Mintha Jézusban kellene hinnie valakinek, hogy eldönthesse, hogy mi az emberséges viselkedés a hajléktalanokkal, menekültekkel, fogyatékosakkal, melegekkel, nőkkel vagy elesettekkel szemben. Hányszor halljuk, hogy az ateisták  nihilisták, erkölcstelenek, boldogtalanok; vagy éppen hogy az ateizmus betegség...
És itt fel is merül a következő kérdés: társadalmilag elfogadott, hogy az emberek a vallást, a hitet tabunak tekintik, így míg például egy laposföld hívő szabadon kifigurázható, a fiatalföld hitet (az „elméletet”, miszerint a Föld 6000 éves, összhangban a Biblia időrendiségével) nem illik kétségbe vonni. De Kásler Miklós védelmében is elhangzott kereszténydemokrata politikusoktól, hogy az ellenzék fejezze be az „élcelődést” Kásler hajmeresztő kijelentésein.
Tehát jelenleg a társadalom elfogadja azt a narratívát, hogy a vallás, a hit nem támadható; hogy a vallás az erkölcs forrása; hogy a hívők mind jó emberek. Továbbgondolva: ezt még a nem hívők egy része is elfogadja – hasonló „védelem” az ateistákat, nem hívőket nem illeti meg – sőt. A papok, keresztény közéleti személyek bármiféle nyilvános ellenhang, ellenvetés nélkül nevezhetik irracionálisnak, erkölcstelennek, nihilistának, betegnek az ateistákat. A baloldali sajtóban, nem hívő emberektől is sokszor hallunk olyat, amikor a „vallásos”-t, a „hívő”-t az erkölcsöség szinonimájaként használják. A keresztények adakozóbbak, békésebbek, hűségesebbek... De még a bűnelkövetők esetében is (gondoljunk csak a lúgos orvosként elhíresült Bene Krisztiánra) gyakran mintegy az ártatlanságuk bizonyítékaként, de legalábbis bűnösségük ellenpontjaként említik a keresztény hitüket.
Ismert szociológiai tény, hogy az elnyomott kisebbségek tagjai tudat alatt maguk is elfogadják a többségi társadalom rájuk irányuló, negatív sztereotípiáit.  Amikor egy kísérletben résztvevőknek különféle etnikumú emberek képeit mutatták, nem csak a fehérek, de az afroamerikaiak is jobban megijedtek az afroamerikai „potenciális bűnelkövetőktől”. Vagy gondoljunk csak arra, hány szőke hajú nő mesél és oszt meg mosolyogva szőkenős vicceket… Vajon mi ateisták mennyire tudjuk függetleníteni magunkat ránk vonatkozó előítéletektől?
A „régimódi” kereszténydemokráciában az ateisták egyre inkább kimondottan másodrendű állampolgárnak számítanak. Nem keresztényként az alkotmány szerint nem vagyunk nemzetmegtartó erő. Nem lévén vallásosak, a mi hagyományainkat nem becsüli az alaptörvény. A mi kultúránkat nem védi az állam. El kell viselnünk a keresztény istent az alaptörvényben, kereszteket lógatnak állami ünnepeken a parlamentre, de még a tűzijáték során is kereszt formában reptetik a drónokat.
Évente százmilliárd forintokat ad az ateisták pénzéből teljesen átláthatatlanul az állam az egyházaknak, határon innen és túl. A szekuláris értékeket tudatosan tiporja páros lábbal az állam; a világnézetileg semleges oktatás rohamléptekben szorul vissza, a gimnáziumok többsége már egyházi kézben van. A Magyar Tudományos Akadémiát és a tudományegyetemeket gazdasági megszorításokkal fojtogatja az állam, megsértik az autonómiájukat, elüldözték a CEU-t. A kereszténykonzervatív ideológia szemében szálkát jelentő gender szak megszüntetése után csak tippelhetjük, hogy melyik szak lesz a következő. Az evolúcióellenes, ősrobbanásellenes kirohanások után az evolúcióbiológia és az asztrofizika szakok esetében rezeg a léc, bár Kásler doktornak a Gödel tételt érintő okfejtése alapján a matematikusok sem alhatnak nyugodtan.   
Ateistaként az igazságon kívül kevés fegyverünk van az elnyomóink elleni küzdelemben. Nincsenek nagy, jólszervezett érdekvédelmi szervezeteink. Ateista hangok alig jelennek meg a közéletben. Ha változást szeretnénk elérni, akkor ezen kell először változtatnunk, hiszen az ateizmus hátrányban van a szervezett vallással, egyházakkal és a politikai kereszténységgel szemben. Az egyik hatásos fegyver éppen a humor, a nevetségessé tétel- az elnyomottak nem mondhatnak le az elnyomók kifigurázásáról, kinevetéséről. Éljen az istenkáromlás, éljen a blaszfémia!

Az ateizmussal kapcsolatos téveszmék cáfolata

Válasz a Kálvinista Apologetika ateista posztjára

2018. július 31. - Waldi!

Az alábbiakban szeretnénk válaszolni Nagy Gergely kálvinista apologéta ateizmussal foglalkozó blogposztjára.

osuzdhf.jpg

"I. Nincs Isten

  1. Ez nem egy logikailag tartható álláspont, mivel ahhoz, hogy az ember ezt kijelenthesse minden egyes dolgot ismernie kell a világon, az univerzumban, matematikában, fizikában, történelemben stb. És mivel az egyén nem ismerhet, nem tudhat „mindent” (ha így lenne ő maga lenne Isten), ezért logikusan nem is állíthatja, hogy nincs Isten."

    Nagyon is tartható logikai álláspont, ha olyan isten-definícióról beszélünk, ami egyértelműen cáfolható - az isten definiálása pedig a teista dolga, mert ő hisz benne. A nagyobb gond viszont az, hogy ezt az álláspontot (nincs isten) az ateisták csak nagyon kis része képviseli.

    A tesiták egyrészt nem definiálják pontosan az istenüket, másrészt olyanokat mondanak, hogy isten útjai kifürkészhetetlenek, vagy hogy isten az emberi elme számára felfoghatatlan. De alapos okunk van arra, hogy azt feltételezzük, hogy ezzel csak porcelánlábakon álló istenüket próbálják támogatni.

"II. Hiszem, hogy nincs Isten.

  1. Azt állítani, hogy „azt hiszem, hogy nincs Isten” egy lelkiismereti döntés. Ha valaki így dönt, azt mi alapján teszi: evidenciák, logika, hit, vagy ezen három kombinációja?

         a. Ha evidenciák alapján jut erre a döntésre, akkor milyen pozitív evidenciát tud felmutatni, mely cáfolja Isten létét?
          – Nem lehet ilyen evidencia, hiszen az evidencia természeténél fogva fizikai (az evidencia hatása vagy eredménye annak, ami a valóságban megtörténik). Hogyan tudna egy fizikai evidencia cáfolni Isten létét, aki definíció szerint a világ teremtője és el van választva attól (tértől-időtől független, anyagtalan, önmagától létező, öröktől fogva levő…)?
          – A „tanúvallomás” vagy beszámoló a bíróságon elfogadható lehet még evidenciaként, de senki nem tudja helyesen tanúsítani, hogy Isten nem létezik.

         b. Ha a logika alapján jut valaki erre a döntésre, akkor milyen logikai bizonyítékai vannak, amivel meg tudja cáfolni Isten létét?
         – A logikai érvek legjobb esetben is csak a teista érveket cáfolhatják. A teista érvek cáfolata azonban nem jelenti azt, hogy Isten nem létezik. Csak azt jelenti, hogy a mellette felhozott érvek nem jók.
         – A logikát használhatjuk arra, hogy cáfoljuk a teista bizonyításokat, melyeket felhoznak Isten léte mellett. Azonban egy ilyen bizonyítás cáfolata nem cáfolja az összes bizonyítást, hiszen senki a világon nem tudja prezentálni az összes lehetséges bizonyítást Isten léte mellett. Így a bizonyítások tagadása nem bizonyíték Isten létezése ellen.
         – Ha volt is valaha logikus érv, mely megcáfolta Isten létét, akkor azt nem hozták nyilvánosságra. Ha ismert lenne, akkor használnák az ateisták. De mivel még nem tudtak sikeresen megvédeni az ateisták olyan bizonyítékot, mely megcáfolná Isten létét, levonhatjuk a következtetést, hogy eddig még nem mutatott fel senki logikus bizonyítékot Isten nemlétére.

         c. Ha kizárólag a hitre alapozza az ateista azt az állítását, hogy úgy hiszi, Isten nem létezik, akkor az álláspontját nem logika vagy evidencia alapján vette fel, így az egy önkényes, tetszés szerinti álláspont.

         d. Ha a logika/evidencia/hit kombinációja alapján hiszi valaki azt, hogy nincs Isten, akkor a fenti levezetés felmutatja, hogy ez nem egy tartható álláspont ahhoz, hogy igazolja ateizmusát. Elégtelen eszközök kombinációja nem teszi érvényessé az ateizmust."

         Episztemológiai szempontból ugyanaz, mint az I. pont. Amíg nincs egy korrekt isten definíció a kezünkben addig nincs értelme sorba venni, hogy evidencia/logika/hit alapján nem hiszünk benne.

         De vegyük példának a teizmus klasszikus istenét (mindentudó/mindenhol jelenlévő/szabad akarat/tökéletesen igazságos/tökéletesen megbocsátó). Habár ennek az istennek a nem létezése nem bizonyítható "evidencia" alapján, logikusan nagyon is. pl.: a mindentudás és a szabad akarat kizárja egymást (ezzel amúgy a kálvinisták aránylag tisztában vannak). Viszont a tökéletes igazságosság és a tökéletes kegyelem is kizárja egymást, mert a kegyelem -definíció szerint- az igazságosan meghozott ítélet elengedése.

         Érdekes felemlegetés, hogy "hit" alapján elfogadni ezt az álláspontot önkényes, tetszés szerinti álláspont. Kíváncsi vagyok, ez vajon felmerül-e a vallás esetén is?

"III. Nincs bizonyíték Isten lététre

  1. Ez nem egy logikus álláspont, mivel ahhoz, hogy valaki ezt kijelentse, szükséges, hogy az egyén ismerjen minden egyes lehetséges bizonyítást/bizonyítékot, mely Isten létezése mellett felhozható. Mivel ezt senki nem tudja megtenni (ha valaki mégis, ő lenne Isten), ezért nem logikus azt mondani, hogy nincs bizonyíték Isten létére."

    Teljesen hibás az egész. Nem, nem kell ismernem "minden lehetséges" bizonyítékot, elegendő "minden rendelkezésre álló" bizonyíték alapján hinni. 

    Ezért nincs különösebben értelme szétválasztani a III. és IV. pontot.

    Logikai ellentmondásoknál/hibáknál (azaz dedukció esetén) pedig még csak ez sem kell, nagyon is van lehetőség biztos állításra, és elegendő rámutatni a logikai hibára, amitől definíció szerint elvethető az adott érv. pl. nem kell minden egyes egyenletet ismerni, ami a "4"-et tartalmazza, hogy biztosan állíthassuk, 2+3 az nem 4. Miért? Mert így definiáltuk.

"IV. Még nem láttam megfelelő/elfogadható bizonyítékot Isten léte mellett.

  1. Az, hogy valaki azt állítsa, hogy még nem találkozott számára elfogadható bizonyítékkal Isten léte mellett az intellektuálisan legelfogadhatóbb álláspont, de valójában az agnoszticizmus és nem az ateizmus egyik formája, mely feltételezi, hogy nem ismerjük Istent (nincs számára elfogadható bizonyíték), vagy nem megismerhető, így nem hisz benne, míg fenntartja a lehetőségét Isten létének.
  2. Ha valaki még nem találkozott számára elfogadható bizonyítékkal Isten léte mellett, akkor ez azt jelenti, hogy még nem találkozott minden érvvel/bizonyítékkal; és ettől még létezhet ilyen. Ez pedig azt jelenti, hogy Isten létezHET; így ez a személy valójában agnosztikus Isten létére vonatkozóan, amely az ateista álláspontját következetlenné teszi."

    Ezerszer elmondtuk már, hogy az agnosztikus nem az ateizmus és a teizmus között van. A teizmus/ateizmus a hit szempontjából, míg a gnoszticizmus/agnoszticizmus a tudás szempontjából nézi a kérdést. Mivel ezek a fogalmak egymás direkt negációi, nincs harmadik, köztes állapot köztük (és ezen az sem változtat, ha összemossuk a "hit" és "tudás" definícióit - a "hiszem" és "nem hiszem" között továbbra sincs harmadik álláspont, ez logika 1.0)

    Másképp mondva: a propozíció: "Isten létezik", erre hit szempontjából két válasz adható: "elhiszem" "nem hiszem el". A két válasz direkt ellentéte egymásnak, nincs középső álláspont. A "nem tudom" egy másik episztemológiai folyamatra utal, és vagy a "hiszem" vagy a "nem hiszem" alkategóriája.

    -gnosztikus teista: hiszem és tudom, hogy isten létezik
    -agnosztikus teista: hiszem, de nem tudom (pl. bizonyítani)
    -agnosztikus ateista: nem hiszem, de nem is tudom bizonyítani
    -gnosztikus ateista: nem hiszem, és pl. logikai ellentmondásai miatt tudom is, hogy ez az adott isten nem létezik

    ateistaaaa.png 2-es pontra reagálva: ez nem csak Jahvéra igaz, hanem Buddhára, világegyetemet álmodó tündérekre és a Mátrixra is. Csak azért, mert nem találkoztunk ezekre utaló bizonyítékokkal, még "létezhetnek". 

    Viszont könnyen belátható, hogy csak azért, mert "létezhetnek" még nem alátámasztott hinni bennük, különben egymásnak közvetlenül ellentmondó/egymást kizáró dolgokat is elhinnének. A bölcs ember hite a bizonyítékokkal arányos (Hume).

"V. Hiányzik belőlem az Istenben való hit

  1. Úgy tűnik, hogy ez egy védhető álláspont, mivel a bizonyítani akaró ateista álláspontok logikai hibásak (lsd. fent). Ha az ateista azt állítja, hogy hiányzik belőle a hit Istenben, akkor a célja egy olyan álláspont felvétele, amely támadhatatlan, hiszen úgy tűnhet nincsen vizsgálható álláspontja. Azonban a probléma az Istenben való „hit hiányával” az, hogy ez egy intellektuális álláspont, amit a hit hiányára épülő döntés előzött meg. Tehát ez egy állás eredményeként felvett álláspont, de minden álláspontot meg kell indokolni, különben invaliddá válik. Az ateista tehát, aki a hit hiányára hivatkozik, a hit hiánya alapján vette fel az álláspontját."

    Mindamellett, ahogy rámutattam, nem, a fenti pontok nem hibásak logikailag, ami igazán problémás az ez:
    "de minden álláspontot meg kell indokolni, különben invaliddá válik."

    Ez a kijelentés ugyanis NEM igaz, a kivétel a "null hipotézis", amiről régóta tudunk a filozófiában és a tudományban is. A null hipotézis definíció szerint annak az állításpontnak az elfogadása, ami NEM BIZONYÍTHATÓ, egészen addig, amíg nincs ellenkező bizonyíték - ami gyakorlatilag Occam borotvájának statisztikai/formalizált változata.

    Hogy ez miért fontos, vagy mit jelent, nem részletezném (van bőven anyag, ami elérhető az interneten), de a fenti, IV / 2 -es pont alatti gondolatmenet is hasonlón alapszik: azon a célon, hogy egymásnak ellentmondó dolgokra vezessen a logikánk.

    Egyébként egy adott istennel kapcsolatban mindenki alapból ateista, hiszen mielőtt halott volna az adott istenről, nem is hihetett benne. Ha valaki nem hallott még Pikkiwokiról, a polinéz sáristenről, akkor nem is gondolhatja azt, hogy létezik.
    Persze egy teista érvelhet azzal, hogy mindenkiben megvan az ő istenében való hit, csak elveszítjük pl. az ateista vagy muzulmán indokrináció hatására. De ha minden csecsemő hisz Jahvében vagy Allahban, akkor hogyhogy nem látszik a statisztikákban, hogy a muzulmán területeken van egy csomó született Jahve hívő vagy fordítva?

  2. De a kutyánk és a macskánk is a hit hiányával küszködik. Csak úgy, mint pl. a számítógépünk. Akkor ők is ateistává lettek? Tehát láthatjuk, hogy a hit hiányán alapuló érvelés nem egy tartható álláspont, hiszen állatokat vagy élettelen gépeket is felölel."

    Nem értem pontosan, mi itt az ellenérv - egyrészről ha "hitről" vagy igazából bármi más címkéről vagy fogalomról beszélünk, fontos, hogy az adott fogalom értelmezhető legyen a halmaz elemeire, legyen egyáltalán kapacitása az adott dologra. Egy kutya moralitásáról nem beszélünk, mert nincs kapacitása rá.

    Viszont maga az ellenvetés - "a hit hiányán alapuló érvelés nem egy tartható álláspont, hiszen állatokat vagy élettelen gépeket is felölel" - egyrészről értelmetlen, mert az, hogy "hiányzik belőlem az istenhit" nem érv, hanem kijelentés, másrészt ez egy kategoriális érvelési hiba: "A hőtermelés állatokat és élettelen gépeket is felölel, tehát mi emberek nem termelünk hőt".

"VI. Nem hiszek Istenben

  1. Ez egy döntés részedről? Ha igen, miért? Mi tett olyanná, hogy ne higgy benne?"

    A hit nem döntés. A hit "meggyőzöttség" kérdése. Próbálj meg nem hinni abban, hogy ma este nem megy le a Nap. Mondhatod és cselekedhetsz aszerint, de nem tudod döntés alapján "elhinni"

  2. Ha ésszerű, logikus ok vezetett erre, mi volt az? Megegyezik valamelyik fentivel?"

    Lásd fentebb.

"VII. A naturalizmus igaz, ezért nincs szükség Istenre.

  1. A naturalizmus az a felfogás, miszerint minden jelenséget megmagyarázhatunk a természet törvényei által, illetve tudhatjuk, hogy természeti jelenségek az okai. Ha azonban minden természeti jelenséget meg tudunk magyarázni a természet törvényeivel, még akkor sem bizonyítottuk Isten nemlétét, hiszen Isten, definíció szerint a természet törvényein kívül áll, hiszen Ő alkotta őket, nem függ tőlük.
  2. Mondhatja végül valaki, hogy ha minden természeti jelenséget meg tudunk magyarázni a természet törvényeivel, akkor ez azt jelenti, hogy nincs bizonyítékunk Isten létére.
    a. A kérdés, hogy a naturalizmus tud-e mindenre választ adni? Nem, hiszen a tudomány nem magyarázott meg minden, napjainkban ismert jelenséget, és azt sem állíthatjuk, hogy a jövőben majd meg fog, hiszen nem tudhatjuk előre, hogy milyen új jelenségekkel fogjuk szemeben találni magunkat. Így nem tény az, hogy a naturalizmus mindent meg tud magyarázni. Így Istent nem cáfolja a naturalizmus."

    Először is kétféle naturalizmus létezik: filozófiai naturalizmus és metodológiai naturalizmus. Utóbbira épül a tudomány, és őszintén mindannyiunk élete - nem mennék bele most a magyarázatába (bár kérésre szívesen).

    Viszont akármelyik naturalizmust is vesszük figyelembe, ezzel problémával mindenképp szembesülni fog a teista:
    - isten vagy létezik, vagy nem (kizárólag ez a két logikai lehetőség van)
    - tételezzük fel, hogy isten létezik és természetfeletti
    - ha isten természetfeletti, akkor vagy manifesztálódik ő vagy valamilyen hatása a természetben, vagy nem. Ha nem, az nem különböztethető meg attól az istentől, amelyik nem létezik.
    - ha viszont manifesztálódik valamilyen módon a természetben, akkor vizsgálható is, és emiatt ugyan úgy igazolható/elvethető.
    Remek példa az özönvíz, ami bár nem isten, de isten természetben manifesztálódott hatása És amiről tudjuk, hogy nem történt meg.