Az utóbbi időben több alkalommal is a vallást előszeretettel a politikával keverő úgynevezett kereszténydemokrata körök felhorgadtak egy-egy mém vagy karikatúra miatt. Kezdődött Pápai Gábor rajzával a Népszavában, majd folytatódott egy elég gagyi mémmel, ami lényegében ugyanarra a kaptafára épült. 

Még mielőtt ebbe belemegyünk, azért tegyünk egy kis kitérőt, ezek az arcok ugyanis sokszor ugyanazok, akik az utóbbi időben Google fordítóval veszik át a Breitbart és a többi tengerentúli “alt-right” oldal összes kliséjét és aktuális agymenését, rendre szeretnek a PC elhagyására és a korlátlan szólásszabadságra hivatkozni, amikor melegeket, menedékkérőket, muszlimokat és más, az adott országban tényleg kiszolgáltatott csoportokat szeretnének gyalázni. 

Majd megjelenik egy jézusos karikatúra egy napilapban és hirtelen safe space-t követelnek, mert megsértették az érzelmeiket.

Vagy ahogy ők mondanák ellenkező esetben: sivalkodnak a hópelyhek. A KDNP-közeli Vasárnap.hu főszerkesztője, Vágvölgyi Gergely, a a Hír TV Credo című műsorában például így fogalmazott: „Intelligens emberek közt nem lehet kérdés, hogy a másik hitét, vallási meggyőződését, azt, ami a másik számára szent, azt tiszteletben tartsuk. Senki nem azt várja el, hogy akár a karikaturista, akár az ő munkáját közlő szerkesztőség azonosuljon bármilyen hittétellel, hanem azt várjuk el, hogy nyúljon hozzá kellő tisztelettel és empátiával. Szerintem teljesen egyértelmű, hogy vallási jelképekkel, szimbólumokkal, vallásalapítókkal nem viccelődünk”. 

Ugyanezen csatorna híradója, miután a fent említett mémet Kuncze Gábor is megosztotta, már blaszfémiáról (!!!) kezdett el beszélni, szóval mielőtt államilag kiosztott 5G-n jön a full HD inkvizíció, próbáljuk meg értelmezni azokat a gondolatokat, miszerint a vallásszabadságát meg lehetne sérteni bárkinek például egy karikatúrával!

Természetesen Vágvölgyi és minden más ember világnézetét olyan értelemben tisztelni kell, hogy biztosítva kell legyen a joga arra, hogy azt szabadon gyakorolja. Emiatt nem érheti őt hátrány (például munkahelyen), ebben senki nem akadályozhatja (például a vallásos rendezvények látogatásában) és csak azért, mert ilyen vagy olyan a világnézete, senki nem támadhatja őt (ahogyan azt az ateistákkal például rendszeresen megteszik).

Viszont a világnézeti szabadságába nem tartozik bele, hogy cenzúrázhatja az eszméjét érő bírálatokat, akkor sem, ha azok szerinte sértők.

Személyiségi jogai ugyanis embereknek vannak, világnézeteknek, eszmerendszereknek, ideológiáknak és vallásoknak nincsenek. A szólásszabadság joga pedig erősebb alapjog, mint valakinek például a vallási érzékenysége, és amíg őt konkrétan nem akadályozza senki a világnézete gyakorlásában, vagy nem támadja csak azért, mert egy adott világnézettel rendelkezik, addig bizony ezt az alapjogot neki is el kell fogadnia.

Ha lehetősége lenne a vallásszabadságra hivatkozva cenzúráznia a neki nem tetsző véleményeket, akkor gyakorlatilag teljesen megszűnne a sajtószabadság a világban, hiszen akkor innentől kezdve egymás politikai és mindennemű érzékenységére is tekintettel kellene lenni, ha az ember mondjuk véleménycikket ír. 

Akkor azért is ki kellene húzni minden valakinek nem tetsző véleményt, ha az a liberalizmust, a konzervativizmust, a jobb- vagy baloldaliságot, vagy lényegében bármilyen gondolkodásmódot bírálna. Na, és ez pont a PC-nek az a túltolt, utópisztikus világa lenne, amitől ugyanezek a véleményformálók gyakran féltik a világot.

Tarnay Kristóf Ábel
újságíró