Az elmúlt hetekben ismerhettünk meg egy újabb szeletet a vallásos oktatás poklából. Mint kiderült, a Református Egyház a történelemóra kereteit is arra használja fel, hogy vallásos propgandájával agymossa fiatalok tömegeit és hamisított bizonyítékokkal támadja az evolúció tényét. Mindezt azért, hogy ehelyett a tudománytalan kreacionista tanokat népszerűsítse. Úgy tűnik, a vallásos indoktrináció nem korlátozódik az egyházi iskolákra és a hittanórákra, hanem amennyiben lehetősége nyílik rá, más tárgyakat is megfertőz, legyen az törtélem vagy etika. Ezzel a gyakorlattal és mentalitással számos etikai és jogi probléma is akad.

Kezdjük azzal, hogy a vallásos nézeteknek az oktatásban nincs helyük. Mégpedig azért, mert az oktatás alapvető célja a modern társadalmi normákhoz, keretrendszerhez igazodó képességek és tudás átadása, illetve a különböző szakmai kompetenciák tanítása. Ezen célok eléréséhez semmi szükség nincs a vallásra, mivel az semmilyen többlettartalommal nem bír, sőt. A vallások erkölcsi tételei mint például a ’ne ölj’ levezethetőek többek között az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából vagy az Alaptörvényből, anélkül, hogy egy fejlődő elmét összezavarnánk következetlen szövegekkel; hiszen hiába mondja ki a Biblia, hogy ne ölj, ha Isten maga több millió embert gyilkolt meg, és az egész szentírás tele van népirtással, gyilkossággal és rabszolgasággal; többek között arra is felszólít, hogy más vallások prófétáit meg kell ölni; ez nem épp a legildomosabb társadalmi együttműködés szempontjából. Vagy pedig a tévedhetetlen Isten szavait csak részben kell komolyan venni? Éppen ezért a vallásokat egyedül kultúrtörténeti vonatkozásban, és nem abszolút igazságként szabadna tanítani. Ebből következik az is, hogy az erkölcstan-hittan paradigma is abszurd, melyről már írtam bővebben.

Továbbá fontos szempont, hogy senki nem születik vallásosnak, azonban a vallásosok túlnyomó többsége áldozata szülei kényszerének. Ez Alaptörvény-ellenes, és sért az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, mivel ezek kimondják, hogy a gyerekeknek joguk van a lelkiismerti szabadságukhoz, és ezt a jogot nem lehet átruházni, megosztani, mivel elidegeníthetetlen emberi jogról van szó. Akkor mégis miért vannak egyházi iskolák és állami támogatás hozzá, ha nem garantálható, hogy egy gyerek szabad akaratából jár ilyen intézménybe? Nos, ezt a kérdést nem szokták feltenni a választóknak, se a honatyáknak, talán ideje lenne.

Láthattuk, hogy már egy hittan óra is súlyos problémákat vet fel. Azonban legalább ilyen súlyos, ha például a történelemoktatást is vallásos tévképzetek játékszerévé tesszük. A Református Egyház a magyar adófizetők pénzének segítségével konkrétan azt hazudja gyerekeknek, hogy együtt éltünk a dinoszauruszokkal, hogy ne derüljön ki, hogy az élet már ~4 milliárd éves a Földön, mely jócskán régebbi, mint amire a Biblia enged következtetni. Amennyiben az egyházra hagynánk, középkori tudással és értékrenddel vérteznék fel a gyerekeket az idők végezetéig. Az egyházak kivételezett szerepüknél fogva úgy gondolják, bármit bárkivel megtehetnek: ellophatják az adónkat, áltudományokat taníthatnak gyerekeknek, és a katolikus egyház esetében molesztálhatnak bárkit és diszkriminálhatják a nőket. Az egyház az egyetlen olyan társadalmi entitás, melyre a legalapvetőbb törvények nem vonatkoznak puszta hagyományőrzésből. Nekünk ezt pedig még fizetnünk is kell, mert az EMMI eldöntötte, hogy erre ad pénzt, illetve azt, hogy 3,4x annyi fejpénzt adjon diákonként az egyházi intézményeknek. Egy valóban szekuláris államban a tudományt a tudósok határozzák meg, és a tanárok oktatják. Mi köze van a tudományhoz és oktatáshoz egy 2000 éves könyvnek, meg egy csoport öreg pasinak? A vallást gyakorolja saját akaratából az ember állami intézményeken kívül, mert a jövő generációi nem lehetnek semmilyen propaganda alanyai.  A gyerekek egészséges testi-lelki-szellemi fejlődése közös felelősségünk, melyet a mindenkori kormánynak garantálnia kell a képviseletünkben.