A KDNP nem képes leállni, most éppen Kuncze Gábor a kereszténygyalázó, minden poén vagy karikatúra mögött keresztényüldözést, ateista inkvizítorokat sejt, akik az üldözött keresztények könnyeit isszák és alig várják, hogy a keresztények életére törhessenek.

Úgy látszik, az ostromlott vár stratégiája tényleg működik, hiszen ha Magyarországon üldözik a keresztényeket, akkor muszáj a Fidesz-KDNP-re szavazni, miközben Magyarországon nyilvánvalóan senki sem üldözi a kereszténységet. Sőt, éppen a politikai kereszténység az, amelyik elveszi az ateisták pénzét és 100 milliárdokat fordít az üres templomok felújítására, templomok építésére itthon és külföldön. A politikai kereszténység az, amelyiknek négyszer annyi pénzt ér egy egyházi iskolába járó keresztény gyerek, mint egy ateista. A politikai kereszténység az, ami az alaptörvénybe teszi a vallását és ugyancsak a politika keresztény politikusok kiáltják ki ellenségnek vagy éppen hazaárulónak a muzulmánokat vagy az ateistákat. Így ma már a szemöldökét sem vonja fel senki, ha egy püspök azt mondja, hogy az ateistáknak nincsenek erkölcseik, nihilisták vagyunk, akik egy aberrált életfelfogást követnek. Azonban látnunk kell, hogy ha valami blaszfémia, akkor az éppen az, hogy egyesek keresztényüldözésnek próbálnak beállítani néhány karikatúrát és ezt igyekeznek párhuzamba állítani azzal, hogy a Közel-Keleten keresztényeket ölnek meg a hitükért.

De vizsgáljuk meg részletesebben magát az istenkáromlást, vagyis a blaszfémia kérdését! A KDNP feljelentette a Jézus-karikatúrát készítő Pápai Gábort, mondván, hogy a grafikus sérti a keresztények személyiségi jogait, akik így nem tudják szabadon gyakorolni a vallásukat a Jézus-paródia miatt. Bár nehezen tudjuk elképzelni, hogy egy karikatúra (amit nem kötelező mindenkinek néznie) miben zavarhatja bárkinek a szabad vallásgyakorlását, de végezzünk el egy gondolatkísérletet! Vajon sérti-e egy fiatalföld-kreacionista érzéseit, hogy a tudományos hírekben, tudományos ismeretterjesztő filmekben, az iskolában vagy csak a hétköznapi életben számtalanszor kénytelen szembesülni a Föld vagy az Univerzum tényleges korával, az újabb és újabb bizonyítékokkal, amelyek alátámasztják az evolúciót? Igen. Rossz ez nekik? Igen. De vajon emiatt lehet-e cenzúrázni a tudományos ismeretterjesztést, a tananyagot, vagy betiltani a tudományos kutatást? Nyilvánvalóan nem.

Társadalmunk a gondolat szabadságára épül. Egymást kizáró, egymást kritizáló, egymást kigúnyoló gondolatok szabadságára. Nem adhatjuk fel a véleménynyilvánítást szabadságát csak azért, mert egyesek azt gondolják, hogy ha valaki nevetségesnek tartja a vallási dogmáikat vagy az egész vallást, az személyükben sérti őket. Egy felnőtt embernek képesnek kellene lennie elviselni azt, hogy nem csak a 4 fal között léteznek ateisták, hanem időnként hangot is adunk a véleményünknek. Egy felnőtt embernek képesnek kellene lennie elviselni azt, hogy mások szerint ő hülyeségekben hisz.

A fundamentalista keresztények azt mondják, hogy ők a homoszexualitást gyűlölik, nem a homoszexuálisokat. Akkor hogy lehet akár a vallás támadása is személyes sérelem?
Az európai civilizáció tabuként kezeli vallást, a hitet. Sokszor akik kikelnek a „politikai korrektség diktatúrája” ellen, éppen ők azok, akik a leginkább rá akarják kényszeríteni a társadalomra a „vallási korrektség” diktatúráját. Nagy hagyománya van az antiklerikalizmusnak, a blaszfémiának is. Elég csak arra gondolnunk, hogyan gúnyolták egymás hitét a reformáció hitvitái során a katolikus és a protestáns hitszónokok.

De hol lehet a határ a vallásszabadsághoz való jog és az egészséges egyház és valláskritika és a blaszfémia között? Feltehetőleg egy templomi istentiszteletet – hacsak nincs rá valami speciális ok – nem szép dolog megzavarni. Na de mi van akkor, amikor az egyház politikai pályára téved? Mi a helyzet egy diktatúrával összefonódó egyházzal, amelyik nem áll ki az erkölcsi elvei mellett, mert fél a hatalom bosszújától vagy nagyon is egyetért vele? Mi a helyzet azzal az egyházzal, amelyik a mai napig azt hazudja, hogy Magyarországon nem létezik a papi pedofília jelensége? Ha egy egyház betéved a politika területére, akkor nem kérhet és nem is kaphat kevesebbet, mint a többi politikai szereplő.